Gyalogos turistautak jelzései
Az MSZT a Magyar Természetjáró Szövetség közreműködésével és támogatásával 2021. november 1-jén megjelentette a korszerűsített MSZ 20587:2021 Gyalogos turistautak jelzései és azok alkalmazása szabványt.
Napjainkban országszerte sokan munkálkodnak azon, hogy a turistajelzéseink, turistaútjaink továbbra is szolgálják a jelen és a jövő természetjáróit. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy e jelzésrendszer egységessége és következetessége csak úgy tartható meg, ha módosításakor vagy bővítésekor az új utak jelzésválasztása az e szabványban ismertetett logika és sorrendiség alapján történik. Hazánk turistaútjelzés-rendszere egyedi örökség, melynek megőrzése, továbbvitele közös felelősség. A szabvány e cél figyelembevételével segítségül szolgál a gyalogos turistautak jelzéseinek értelmezéséhez és alkalmazásához.
Egy kis történeti áttekintés:
A hazánkban található útjelzések színeit és jeleit kezdetben ötletszerűen alakították ki (különböző számokat, alakzatokat és színeket használva), ezért a Magyar Turista Szövetség kezdeményezésére 1929. december 2-án megszületett az egységesített, néhány év alatt az egész országban bevezetett, Dr. Strömpl Gábornak köszönhető turistaút-jelzésrendszer, amelyet a mai napig látunk és használunk (kivétel ez alól a Mecsek, ahol csak az 1960-as évektől kezdték alkalmazni).
Mikor Dr. Strömpl Gábor előállt javaslatával, Magyarországon már nem voltak magashegységek, ezért a jelzési rendszer alapjául nem nehézségi vagy veszélyességi alapon rangsorolták a turistautakat, hanem (turista)fontossági sorrendjük szerint.
Ekkor az útjelzések hálózatát a turistafontosságot alapul vevő rangsor határozta meg, tehát, amelyben az egyes színek (országos: kék, piros; helyi: sárga, zöld) mindig sáv alakúak, de az egyes mellékutak funkcióit-célját megjelenítő alakzatokat is meghatározták. Kikötötték, hogy a zavar elkerülése érdekében két hasonló jelzés nem futhat egymás közelében és nem ágazhat el. Kimondták, hogy minden jelet fehér alapra kell festeni, melynek mérete 24 x 18 cm.
1979-ben készült el a „Turista-Létesítmények” című szabályzat és ekkor jelent meg a 10 x 12 cm-es téglalap alakú fehér jelzésalap.
Ugyanakkor a korral és az egyre fejlődő igényekkel haladni kellett, a motorizáció következményeként parkolók kialakítására volt szükség, illetve ehhez igazodó körtúrák, csillagtúrák kialakítására. Így bevezetésre került pl. a körút útjelzés, mely az 1988-as első magyar turistaszabványba is bekerült, ahol továbbra is a 10 x 12 cm-es méret volt a jelzésalap, de az üres alakzatokat a könnyebb festhetőség érdekében felváltották a telített alakzatok.
A színek jelentésének 1930-as (Strömpl-féle) struktúrája ekkorra már veszített jelentőségéből, és a színek szerepének hangsúlya a turistafontosságról az útvonalak megkülönböztetésére helyeződött át.
Magyar Természetjáró Szövetség
2021. november