Globális törekvés az e-hulladékok mennyiségének csökkentésére
Az elektromos és elektronikus termékek elterjedése számos előnyt hozott napjainkra. Ennek azonban következménye az e-hulladékok egyre növekvő mennyisége. Ha ez a jelenlegi ütemben folytatódik, az előrejelzés szerint 2030-ig elérjük a 74,7 millió tonna elektromos és elektronikus hulladékot.
Ha nem megfelelően ártalmatlanítják az e-hulladékokat, azok mérgező anyagokat bocsátanak ki, amelyek a talajba, vízbe és a levegőbe kerülhetnek. Ezt felismerve számos ország kötelezte a gyártókat arra, hogy termékeiket megfelelően újrahasznosítsák és ártalmatlanítsák, amíg azok el nem érik felhasználhatóságuk végét. Ettől kezdve ún. kiterjesztett gyártói felelősséggel a gyártók felelnek a termékért annak teljes életciklusa alatt, beleértve a termék visszavételét, újrahasznosítását és végső ártalmatlanítását.
Az e-hulladékok termelődésének leküzdésére számos országban kezdeményezéseket indítottak. Az Európai Unió 2005-ben elfogadta az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvet az erőforrások hatékony felhasználásának és hasznosításának biztosítása érdekében. Az e-hulladék nem áll meg az országos vagy regionális határokon, pl. egyes afrikai országokban az e-hulladékok egyre nagyobb problémát jelentenek, ezért világszerte közös megközelítésre van szükség az e-hulladékok kezelésével és az újrafelhasználás előkészítésével kapcsolatban.
Májusban az IEC új projektet indított, hogy világszerte egységes műszaki követelmények érvényesüljenek e témában. Az új szabvány célja az e-hulladék szisztematikus, fenntartható kezelésének elősegítése. Célkitűzése továbbá az e-hulladékok mennyiségének csökkentése újrafelhasználással és újrahasznosítással, megakadályozva azok nem megfelelő ártalmatlanítását, és korlátozva az e-hulladék-szállítmányok befogadását azoknál a hulladékfeldolgozóknál, ahol nem felelnek meg az elvárásoknak.
A világ számos részén kezdődtek már tárgyalások a „körkörös gazdaság” koncepciójáról, amelyek a termelés és a fogyasztás radikális változását szorgalmazzák. A folyamatos ciklusok révén a termékek, alkatrészek és anyagok helyreállíthatók az újrafelhasználás, a javítás, az újragyártás és végső soron az újrahasznosítás segítségével. Az IEC-n belüli szabványosítási törekvések a körkörös gazdasággal kapcsolatos kérdések megválaszolására helyezik a hangsúlyt. A hulladékot hagyományosan gazdasági érték nélkülinek gondoltuk. Érdekes kérdés, hogy a hulladék kinek a tulajdona és kinek a jogkörébe tartozik.
A körkörös gazdaság gyártási, felhasználási és hulladékkezelési hierarchiája szerint, amikor egy termék eléri a hulladékfázist, értéke nagy része elveszik. Ám a termék anyagát még használatban lehet tartani, a hulladékot erőforrásnak kell tekinteni.
Az ipari szimbiózis révén az egyik ipar hulladékai vagy melléktermékei egy másik ipar vagy ipari folyamat nyersanyagává válhatnak. A körkörös gazdasággal kapcsolatos fogalmak terminológiájának meghatározására irányuló erőfeszítések jelenleg az IEC (IEC/TC 1/JWG 2) közös munkacsoportjában folynak, két ISO-bizottság és az ITU-T SG5 részvételével.
A hulladékgazdálkodásban érdekeltek közelebbről is megismerhetik az IEC/TC 111 bizottságban folyó munkát, ha csatlakoznak az MSZT/MCS 703 műszaki bizottsághoz.
Forrás: https://etech.iec.ch/issue/2021-03/a-global-effort-against-e-waste
Golarits Imre
2021. augusztus