Környezetvédelmi szabványok
A CEN-CENELEC megjelentetett egy kiadványt a környezetvédelmet segítő szabványokról, e cikk ennek kivonatát tartalmazza.
Az állami szektor szerepe a szabványosításban
A környezetvédelem globális ügy – s napról napra egyre sürgetőbbé válik a megoldások keresése, megtalálása és alkalmazása. Az állami szektor egyike azoknak, amely ezzel a kihívással szembesül, mivel közvetlen hatása van a törvények és egyéb jogszabályok alkotása révén.
A szabványok segítik a jogszabályok megalkotását, mind nemzeti, mind nemzetközi szinten. A szabványok kulcsszerepet játszanak a környezetvédelemben, pl. a European Green Deal (Európai zöld megállapodás) ígéretet tett a szabványok következetes használatára annak érdekében, hogy megkönnyítse a szociális, környezetvédelmi, gazdasági átalakulást és fejlődést. Ez a megállapodás alapvetően olyan témákra fókuszál, mint a körforgásos gazdaság, az energetikai átállás, a mobilitás és a biodiverzitás.
A szabványok szerepe a jogalkotásban
Míg a jogszabályok az általános követelményekre fókuszálnak, a szabványok tartalmazzák az általánosan elfogadott részleteket (módszereket, vizsgálatokat, eljárásokat), melyek segítik az ipari és egyéb szereplőket a követelmények teljesítésében. Ez az új megközelítés „tehermentesíti” a jogalkotókat, és alkalmazza a szakértők ezreinek szaktudását a szabványokon keresztül. Az utóbbi évtizedekben a szabványosítás folyamata nagyrészt áttevődött a nemzetiről az európai/nemzetközi szintre.
A szabványok alkalmazásával az európai törvényhozás hatékonyabbá vált – a szabványokat jellemzően úgy alkotják meg, hogy tükrözzék az adott technológiai állapotot, és általánosan közérthetők legyenek minden EU-tagállam számára, valamint a részt vevő felek között közös nyelv kialakítására törekszenek.
A szabványok előnye, hogy számos ország legkülönfélébb szakértői – kutatók, gyártók, gazdasági szereplők, vizsgálóintézmények, társadalmi, környezetvédelmi és fogyasztói szervezetek – dolgoznak együtt és hoznak konszenzusos döntést.
Ha a szabványokat figyelembe veszik a (jog)szabály alkotásakor, akkor ez segíti – többek között – a környezetvédelmet is, mind nemzeti, mind európai/nemzetközi szinten. Ez nyilvánvaló a különböző területeken: körforgásos gazdaság, alkalmazkodás a klímaváltozáshoz, fenntartható finanszírozás.
Körforgásos gazdaság
A körforgásos gazdasági rendszer egy termék különböző állapotszintjeivel foglalkozik – a gyártástól kezdve a használatbavételig, a javítással, az újrafelhasználással, az újragyártással és az újrahasznosítással.
Az általános terminológia megalkotásával a fogalmakat nemcsak az ipar, hanem az állami szféra is tudja használni, jogalkotáskor és szabályozási célokra. Ezáltal a nem egyértelmű követelmények megfogalmazása által keletkező szabályozási kiskapuk kiküszöbölhetők. Ezenkívül releváns szabványokat lehet alkalmazni közbeszerzések alkalmával, biztosítva, hogy a körforgásos gazdaságnak megfelelő termékeket állítanak elő.
Már számos szabvány jelent meg a körforgásos gazdasággal és az irányítási rendszerekkel kapcsolatban – például arról, hogyan kell gyűjteni, szállítani, szétválogatni és kezelni az elektromos és elektronikus berendezések hulladékait (WEEE, e-hulladékok) – MSZ EN 50625 sorozat: Hulladék elektromos és elektronikus berendezések (WEEE) gyűjtésének, szállításának és kezelésének követelményei, MSZ EN 50614 Hulladék elektromos és elektronikus berendezések újrafelhasználásra való előkészítésének követelményei. Ezek a szabványok részletesen leírják, hogyan kell szennyeződésmentessé tenni az e-hulladékokat, biztosítva emellett, hogy az ezzel dolgozók és a környezet ne legyen(ek) mérgező anyagnak kitéve, valamint azt, hogyan kell lehetővé tenni az újrahasznosítást és előkészíteni az újrafelhasználást. Más szabványok az életciklusvégi műanyagok újrafeldolgozásával foglalkoznak, miként lehet azokat újra beléptetni az életciklusba. A környezetbarát tervezésről szóló irányelvnek (2009/125/EK) megfelelő szabványokat azzal a szándékkal dolgozták ki, hogy fenntarthatóbban használják az erőforrásokat a termék életciklusa során. Az MSZ EN 45555 Általános módszerek az energiával kapcsolatos termékek újrafeldolgozhatóságának és újrahasznosíthatóságának értékelésére és az MSZ EN 45556 Általános módszer az energiával kapcsolatos termékekben lévő újrafelhasznált alkatrészek arányának értékelésére energiával kapcsolatos termékekről szólnak – a termék élettartamának megnöveléséről, az életciklus végén lévő termékek anyagainak újrafelhasználásáról vagy újrahasznosításáról.
A körforgásos gazdaságban a nem egyértelmű meghatározások hiánya azt eredményezheti, hogy gazdasági mutatókat különböző módon lehet értelmezni, azaz nem egyértelmű, hogy mit és hogyan kell mérni. A szabványok azonban keretet adnak a körforgásos gazdaság jövőbeli fejlődéséhez, annak méréséhez és ellenőrzéséhez. Az ISO jelenleg is számos, ezzel kapcsolatos témával (elvek, megnevezések, termékek vagy szervezetek körforgásos értékelése, felügyeleti lánc) foglalkozó szabványon dolgozik.
Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz – módszeres felkészülés a klímaváltozás hatásainak kezelésére
A klímaváltozásnak súlyos és visszafordíthatatlan hatásai vannak a környezetre, a gazdaságra és az életkörülményekre. Válaszként két kiegészítő stratégia létezik a kockázatok csökkentésére és kezelésére – egyrészt a csökkentés, pl. a kibocsátás csökkentése; másrészt a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás együtt jár az elkerülhetetlen fizikai hatások kezelésével – a megfelelő intézkedések meghozatala a kár megelőzésére vagy minimalizálására, vagy akár az új körülményekből származó előnyök kihasználása.
Az alkalmazkodásról és az ellenálló képesség növeléséről szóló szabványok hathatós erőt jelenthetnek a kormányzat különböző szintjein dolgozó döntéshozók számára. A szabványok lehetővé teszik a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló intézkedések és folyamatok általános érvényesítését is. Ezenkívül megbízható referenciakeretet nyújtanak, leírva a már bizonyított alkalmazkodási megközelítéseket, folyamatokat, irányítási rendszereket, termékterveket, terminológiát és tesztmódszereket.
2013-ban az EU elfogadott egy klímaváltozási stratégiát, rávilágítva a szabványosítás kulcsfontosságú szerepére a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás biztosításában. Ezt követően az európai szabványosítási testületek, a CEN és a CENELEC létrehozta a Klímaváltozáshoz való alkalmazkodás koordinációs csoportot e terület szabványosítási munkájának koordinálására és az együttműködés ösztönzésére. A csoport főként az épületekkel foglalkozik, valamint a klímaváltozás hatásaival szemben ellenálló infrastruktúra fenntartásával; három fő területe: a közlekedés, az energia és az épület/építmény.
2019-ben megjelent az első szabvány a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásról – MSZ EN ISO 14090:2020 Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz. Alapelvek, követelmények és irányelvek –, mely a klímaváltozási kockázatok módszeres kezeléséről, a lehetőségek kihasználásáról és a káros hatások megelőzéséről szól. A szabványcsalád további tagjai is megjelentek: ISO 14091, mely a klímaváltozással kapcsolatosan foglalkozik a szervezetek kockázatértékelésével, míg az ISO/TS 14092 a helyi önkormányzatok és közösségek klímaváltozáshoz való alkalmazkodásának követelményeit írja le.
Fenntartható finanszírozás
A párizsi egyezmény, az Európai zöld megállapodás és a Fenntartható Fejlődési Célok kitűzött céljainak való megfelelés lényeges változtatást igényel – ahelyett, hogy a fosszilis tüzelőanyagok és más véges erőforrás lenne a befektetések fő területe, át kell térni a minél zöldebb termékekre. Ennek érdekében a fenntartható finanszírozás azt tartja szem előtt, hogyan lehet a környezetvédelmi, szociális és kormányzati/vállalatirányítási gyakorlatot integrálni a gazdasági tevékenységek finanszírozásába. Emellett fontosnak tartja, hogy a szereplők között tudatosság és átláthatóság alakuljon ki abban a tekintetben, hogyan csökkentsék – különösen a hosszú távú – befektetéseikben a környezeti, szociális és irányítási kockázatokat.
Az állami szektor számára lényeges az egyértelmű szabályok és feltételek meghatározása azt illetően, hogy mit tekintenek fenntartható terméknek, különösen, amikor befektetési lehetőség adódik. Ezért szükséges, hogy figyelemmel kísérjék a szabványosítási tevékenységeket. Összefoglalva – a szabvány mint eszköz használata a környezetvédelemben és a környezetvédelmi szabályozásban számos előnnyel jár: a szabványok a befektetők között közös nyelvet hoznak létre, így a munkát hatékonyabbá teszik. Azonban még számos feladat vár az állami szektorra, amelyeket a szabványok segítségével meg kell oldania.
Forrás: https://www.cencenelec.eu/News/Publications/Publications/2020-1112-BrochureEnvironnementCenCenelec-5.pdf
Zajdon Anna
2021. február