A globális műanyaggyártás a Plastics Europe jelentése szerint 2024-ben 430,9 millió tonnát ért el, ami 2018 óta 16,3%-os növekedést jelent – eközben a körforgásos (újrahasznosított és biobázisú) termelés aránya továbbra is alacsony: a globális termelés mindössze 9,5%-a származott mechanikailag vagy kémiailag újrahasznosított forrásból 2024-ben. A műanyag lebomlási és szétesési fázisának eredménye a mikroműanyag, amely ma már kimutathatóan jelen van a talajban, a felszíni és felszín alatti vizekben, a légkörben és az élelmiszerláncban.
A mikroműanyagok vízi környezetben – ivóvízben, felszíni vizekben és szennyvízben – való kimutatása az elmúlt évtizedben módszertanilag nem volt egységes. A mintavételi, mennyiségmeghatározási és azonosítási protokollok szabványosítása elengedhetetlen az adatok megbízhatóságának és összehasonlíthatóságának biztosításához. A témában eddig három fontos analitikai szabvány jelent meg, ezek a következők:
Az elemzés alapelveit tartalmazó MSZ EN ISO 24187:2024 A környezetben előforduló mikroműanyagok elemzésének alapelvei szabvány általános elveket és keretrendszert ad a mikroműanyagok környezeti mintákban való elemzésére, a mintavételtől az adatfeldolgozásig. Leírja a műanyagok egyedi részecskeméret-osztályozását, valamint a megadott eszközök használatát a mintavétel, a minta-előkészítés és a reprezentatív mintamennyiségek meghatározása során. Egyetlen kizárólagos módszer helyett az MSZ EN ISO 24187 több elemzési eljárást sorol fel:
- Rezgésspektroszkópia: A leggyakrabban alkalmazott módszerek a mikroműanyag-részecskék kémiai azonosítására, méretmeghatározására és számlálására: az FTIR- (Fourier-transzformációs infravörös) spektroszkópia, a Raman-spektroszkópia, a QCL-IR (kvantumkaszkád-lézeres infravörös spektroszkópia) és a NIR (közeli infravörös spektroszkópia).
- Termikus elemzés: Ezek a technikák a minta melegítésével elemzik azt, ami rendkívül hasznos a műanyagok teljes tömegének méréséhez anélkül, hogy az egyes részecskéket számolni kellene: TED-GC-MS (termikus extrakciós deszorpciós gázkromatográfiás tömegspektrometria), a DSC (differenciális pásztázó kalorimetria) és a TGA (termogravimetriás elemzés).
- Vizuális és morfológiai válogatás: A kezdeti szakaszokban alkalmazzák a részecskék válogatására és megszámlálására a kémiai azonosítás előtt.
Az alapelveket tartalmazó szabványt részletezi a vízspecifikus MSZ EN ISO 16094 szabványsorozat, amelynek 2. része – Vízminőség. Vízben lévő mikroműanyagok elemzése. 2. rész: Vibrációs spektroszkópiás módszerek kis lebegőanyag-tartalmú vizek (beleértve az ivóvizet is) vizsgálatához – 2026 áprilisától elérhető magyar nemzeti szabványként, míg a mikroműanyagok elemzésének általános alapelveit tartalmazó 1. rész, a termoanalitikai módszereket tárgyaló 3. rész és a komplexebb vízminták előkészítését leíró 4. rész még kidolgozás alatt áll.
Az MSZ EN ISO 16094-2 meghatározza az ivóvízben és az alacsony természetes szuszpendált szilárdanyag-tartalmú vízben található mikroműanyagok vizsgálatának alapelveit, mikroszkópos technikával és rezgésspektroszkópiával kombinált módszerrel, mely alkalmas:
- a mikroműanyagok (1 µm és 5000 µm közöttiek) méretének meghatározására, számlálására és mérettartomány szerinti osztályozására;
- a mikroműanyagok kémiai összetételének azonosítására, amelyek közül a legfontosabbak (az iparban leggyakrabban használtak és a környezetben leggyakrabban előfordulók) a következők: polietilén (PE), polipropilén (PP), poli(etilén-tereftalát) (PET), polikarbonát (PC), polisztirol (PS), poli(tetrafluor-etilén) (PTFE), poli(vinil-klorid) (PVC), poliamid (PA), poli(metil-metakrilát) (PMMA) és poliuretán (PU).
Ez a módszer az ISO 6107:2021 Water quality. Vocabulary (Vízminőség. Szakszótár) szerint meghatározott kis szervesanyag- és egyéb szuszpendáltanyag-tartalmú vízre alkalmazható, azaz ultratiszta vízre, emberi fogyasztásra szánt vízre és nyers talajvízre.
A harmadik jelentős szabvány a 2026 márciusában magyar nyelven is megjelent MSZ ISO 5667-27:2026 Vízminőség. Mintavétel. 27. rész: Útmutató mikroműanyagok mintavételéhez vizekből című szabvány, mely meghatározza a vízben (háztartási víz, édesvíz, tengervíz, tisztított és nyers szennyvíz) lebegő mikroműanyagok mintavételéhez szükséges alapvető módszereket, későbbi jellemzésük céljából. A lebegő részecskék tartalmazhatnak szintetikus vagy félszintetikus polimereket (pl. gumit) is.
A szabvány az alábbi általános módszereket tárgyalja:
- pontmintavétel különböző pórusméretű szűrők sorozatának használatával (kaszkádszűrés) a kis, közepes és nagy lebegőanyag-tartalmú vízmintákhoz; és
- hálós mintavétel, pl. mantahálóval, planktonhálóval vagy neusztonhálóval.
Amennyiben szakértőként részt venne a készülő szabványok kidolgozásában vagy támogatná a szabványok magyar nyelvű kiadását, kérjük, keressen bennünket a szabvtit@mszt.hu e-mail-címen.
Zajdon Anna
2026. szeptember