Naponta több millió ember használja Európa vasúti hálózatát. Sokak számára a vonattal való utazás egyszerű és rutinszerű. Azonban fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű utasok számára még a kisebb akadályok – nem egyértelmű jelzések, keskeny ajtók, meredek lépcsők vagy csúszós felületek – is nehézzé vagy akár veszélyessé tehetik az utazást.
E kihívások kezelése érdekében a CEN/TC 256 Vasúti alkalmazások műszaki bizottság kilenc új, az akadálymentességre vonatkozó szabványból álló átfogó „csomagot” dolgozott ki. Ezek együttesen egy teljes és harmonizált keretrendszert alkotnak, amely biztosítja, hogy az állomásokat, a peronokat és a vonatokat úgy alakítsák ki, hogy mindenki önállóan, biztonságosan utazhasson. A szabványok vonatkoznak mind az infrastruktúrára (állomások és peronok), mind a vonatokra, és kiterjednek mindenre, amivel az utasok találkoznak, az állomásra való belépéstől a leszállásig.
1. Megfelelő láthatóság és hozzáférhető információk
Az MSZ EN 16584 szabványsorozat meghatározza a felhasználóbarát vasúti környezet alapelveit.
Kontraszt: A vizuális kontraszt segíti az utasokat az ajtók, korlátok, lépcsők és peronok szélének azonosításában. Ez elengedhetetlen a látássérült utasok esetében, de az utazóközönség többi tagja számára is előnyös.
Információ: A táblák, piktogramok, nyomtatott közlemények, digitális kijelzők olvashatók, következetesek és elérhető magasságban elhelyezettek legyenek.
Megvilágítás és a felületek biztonsága: Az állomások és a vonatok megfelelően megvilágítottak és csúszásgátolt járófelületűek legyenek. Az átlátszó akadályokat, például az üvegajtókat, egyértelműen jelölni kell.
2. Akadálymentes utastér
Az MSZ EN 16585 szabványsorozat a vonatok belső terére vonatkozik.
Minden utas számára elérhető WC: Az illemhelyek közül legalább egy teljes mértékben akadálymentes legyen. A szabványsorozat előírja a manőverezéshez szükséges szabad teret, a korlátok elhelyezését, a kontrasztos felületeket, az elérhető vezérlőket és két segélyhívó eszköz meglétét.
Ülőhelyek, kapaszkodók és kerekesszékes helyek: A szabványok követelményeket határoznak meg a kényelmesebb és biztonságosabb utazás érdekében:
- az ülőhelyek legalább 10%-a megkülönböztetett ülés legyen;
- a kerekesszékes hely meghatározott méretű legyen, felszerelve akadálymentes vezérlővel, és legyen mellette egy ülőhely a kísérőnek;
- a kapaszkodók és fogantyúk könnyen elérhetők és megfoghatók legyenek.
Folyosók és belső ajtók: A belső kialakítás tegye lehetővé a mozgáskorlátozott utasok szabad mozgását. A folyosók megfelelő szélességűek legyenek és legyen elég fordulóhely, valamint az ajtók vizuálisan azonosíthatók, korlátozott erővel is működtethetők, valamint elég szélesek legyenek az önálló hozzáféréshez.
3. Biztonságos és önálló fel- és leszállás
Sokszor a fel- és a leszállás a legproblematikusabb a mozgáskorlátozott utasok számára. Az MSZ EN 16586 szabványsorozat foglalkozik az utazás e kritikus részével.
Lépcsők: A szabványok meghatározzák a lépcsők maximális magasságát, mélységét és szélességét, valamint a kötelező kontrasztos jelöléseket.
Fel- és leszállást segítő eszközök: Ha a peron és a vonat közötti távolság túl nagy, a fel- és leszálláshoz segédeszközöket kell biztosítani, mint például rámpákat, lifteket, hídelemeket és mozgatható lépcsőket. A szabványok részletesen leírják:
- a megengedett maximális lejtést;
- a minimális szélességet;
- a csúszásgátlást;
- a biztonságos üzemeltetési sebességet; valamint
- a kerekesszékes utasok számára szükséges manőverezési teret.
4. Akadálymentes útvonalak az állomásokon
Az MSZ EN 16587 az állomáson átvezető akadálymentes útvonalakra vonatkozik. A legfontosabb követelmények a következők:
- minimális folyosószélesség (1,6 m) és belmagasság (2,1 m);
- kontrasztos és tapintható figyelmeztető jelzések a lépcsőkön, a rámpákon és a peronok szélén;
- akadálymentes jegyértékesítő pultok, beleértve az indukciós hurkokat a hallássérült utasok számára;
- megközelítési zónák, legalább 100 mm széles, jól látható figyelmeztető vonalakkal és tapintható felületekkel; valamint
- biztonságos vasúti átjárók szabályozott lejtéssel és kerékbarát felülettel.
E szabványok alkalmazásával az infrastruktúra-üzemeltetők, a vasúti járművek gyártói és üzemeltetői jelentősen javíthatják az utazási élményt. A vonatok és állomások ilyesfajta kialakítása nemcsak a fogyatékkal élők számára hasznos és szükséges, hanem pl. a babakocsival utazó családoknak, az idősebb utasoknak, az ideiglenesen sérülteknek, valamint a helyet nem ismerő turistáknak is segítség lehet.
Zajdon Anna
2026. január