Amikor a csokoládé megérkezett Európába, először inkább gyógyszernek tekintették, mint ízletes élelmiszernek. A XVII. és XVIII. században a csokoládét rendszerint orvosok írták elő, és a gyógykezelés részeként alkalmazták gyengélkedés és betegség esetén. Az édes csokoládé receptjét az Oaxacaban (Mexikó) lakó apácáknak köszönhetjük. Ők úgy népszerűsítették a csokoládéitalt a kolóniák lakosai között, hogy mézet, fahéjat és nádcukrot adtak hozzá. Spanyolországba 1590 körül a spanyol szerzetesek által jutott el ez az édesség, ők mézzel és vaníliával édesítették a csokoládéitalt.
A későbbi századokban a gazdagok kiváltsága volt a csokoládéfogyasztás, csak az I. világháború után vált tömegfogyasztási cikké, a csokoládégyártás automatizálását követően. Az első táblás csokoládét a XIX. század közepén kezdték el gyártani, a csokoládépiac jelentős növekedése a két világháború között és az 1980-as években következett be. Fogyasztása egyre inkább beépült a napi étkezési szokásokba, az 1990-es években egészségtudatos szempontból is elfogadott lett a mérsékelt csokoládéfogyasztás, valamint elkezdték a bio- és a 100%-ban növényi csokoládékat is gyártani.
A mennyiség növekedésével szükségessé vált az összetétel, a minőség (ISO 2451:2017) és a gyártás ellenőrzése is, ezt napjainkban részben a szabványok segítik elő.
Az MSZ EN ISO 23275-1:2009 Állati és növényi zsírok és olajok. A kakaóvaj és az étcsokoládé kakaóvaj-egyenértéke. 1. rész: A kakaóvaj-egyenérték meghatározása (ISO 23275-1:2006) útmutatást ad a kakaóvaj-egyenérték (CBE) kakaóvajban és étcsokoládéban való kimutatására. A CBE-k olyan speciális növényi zsírok, amelyeket a kakaóvaj helyettesítésére adhatnak a csokoládéhoz. Összetételüket és fizikai tulajdonságaikat tekintve hasonlítanak a kakaóvajra, ezért nehéz kiszűrni őket. Az EU azonban szabályozza, hogy mennyi és milyen CBE-t lehet használni a csokoládéban, ezért fontos, hogy felismerjük és mérni tudjuk őket.
Sok kérdést és aggodalmat vet fel a kakaó és a csokoládé tisztességes és fenntartható módon való előállítása. Az MSZ EN ISO 34101-1:2020 Fenntartható és nyomon követhető kakaóbab-előállítás. 1. rész: A fenntartható kakaóbab-előállítás irányítási rendszereire vonatkozó követelmények (ISO 34101-1:2019) szabvány segíti a kakaótermelőket, hogy környezetbarát, társadalmilag felelős és gazdaságilag tisztességes módon termeljenek, valamint átláthatók és nyomon követhetők legyenek az ellátási láncban.
Az ételallergiával élőket támogatja az MSZ EN ISO 23662:2024 A vegetáriánusok vagy vegánok számára megfelelő élelmiszerekre és élelmiszer-összetevőkre, valamint a címkézésre és állításokra vonatkozó fogalommeghatározások és műszaki kritériumok (ISO 23662:2021) szabvány, mely előírja a tojás- vagy tejterméktartalom feltüntetését, illetve az MSZ EN 15634-3:2023 Élelmiszerek. Élelmiszer-allergének kimutatása molekuláris biológiai módszerekkel. 3. rész: Mogyoró (Corylus avellana). Specifikus DNS-szekvencia kvalitatív kimutatása csokoládéban, valós idejű PCR-rel szabvány, mely a mogyorótartalom feltüntetését határozza meg.
Ha élelmiszerről van szó, nem csak az összetevők fontosak. A megfelelő, higiénikus csomagolás biztosítja, hogy az általunk fogyasztott élelmiszerek biztonságosak és szennyeződésmentesek legyenek. Az MSZ EN 15593:2008 Csomagolás. A higiénia biztosítása élelmiszer-csomagolások gyártásakor. Követelmények szabvány előírja a higiéniai menedzsmentre vonatkozó különleges követelményeket az élelmiszer-csomagolások gyártói és szállítói számára.
A kakaóval és a csokoládéval kapcsolatos modern tudományos kutatások a mértékletes kakaó- és csokoládéfogyasztás sok előnyös tulajdonságát tárták fel már eddig is. Úgy tűnik, hogy a régi korok orvosainak igazuk volt abban, hogy a kakaópor és a csokoládé fogyasztása hozzájárul az egészség fenntartásához, örömöt okoz, élénkít, különösen, ha szabványos az előállítási módja! Jó étvágyat és jó egészséget a következő – tej-, ét-, vegán, töltött, kerek, szögletes – csokoládéhoz!
Forrás: https://www.elit-csokolade.hu/csokipedia/a_csokolade_tortenete
Zajdon Anna
2025. május