Tévhitek és tények IV.

Cikksorozatunkban a nemzeti szabványosítás fontos kérdésköreit érintjük, melyben egy-egy, a szabványokkal és a szabványosítási folyamatokkal kapcsolatos, általános tévhitet oszlatunk el.

Tévhit: A szabványoknak – hasonlóan az állam (kormányzat) által kiadott és közzétett jogszabályokhoz – ingyeneseknek kellene lenniük.

Tény: A szabvány nem jogszabály, nem az államigazgatás eszköze (bár ismerete és alkalmazása megkönnyíti a jogkövetést), hanem a gazdaság szereplőinek megegyezése egy termék, folyamat vagy eljárás mindenki által elfogadott módjában, követelményeiben, jellemzőiben vagy ezek vizsgálati és értékelési eljárásaiban. A szabványok alkalmazása – eltérően a jogszabályoktól – önkéntes. A gazdaság szereplői üzletmenetük, gazdasági érdekeik, tevékenységük, azaz üzemvitelük alapján dönthetik el, hogy alkalmazzák-e a szabványokat.

Minden szabványt (a nemzetközi, az európai, a külföldi nemzeti szabványokat egyaránt) meg kell vásárolni az új szabványok létrehozásához szükséges pénzügyi forrás egy részének megteremtése érdekében. A szabványok esetenkénti magas ára sem feltétlenül tükrözi a bennük fellelhető hatalmas ismeretanyagot, a létrehozásukhoz szükséges szakértői munkát (a nemzeti szabványok az adott ország több tucat szakemberének tudását tartalmazzák) és a kidolgozásukhoz szükséges folyamat költségeit. A szabványok ára nincs arányban azzal sem, hogy nemzetközi, európai vagy nemzeti szintű megegyezést és elfogadtatást garantálnak, amely még a legmagasabb szintű szakirodalom esetében sem valósul meg, hiszen az egy ember vagy szűk szerzői csoport magánvéleménye és nem közmegegyezés eredménye.

A szabványok olyan csak pénzért megvásárolható eszközök (számítógépes szoftver/hardver, licenc, know-how, szakértői szolgáltatás, szakkönyvek és szakfolyóiratok, alapanyagok, berendezések, szerszámok stb.), amelyek nélkülözhetetlenek a termelés/szolgáltatás/üzemeltetés számára mint termelő, profitteremtő és költségkímélő eszköz. A szabványok által hordozott ismeretanyag elengedhetetlen az innovációhoz (tudástranszferhez).

A szabványok ismeretének és alkalmazásának minden gazdasági előnyét és hasznát a gazdaság szereplője élvezi. Saját, szabad, kényszer nélküli elhatározásától függ, hogy üzleti befektetésként megvásárolja-e azt. A szabványok ingyenes elérhetősége csak akkor lenne indokolt és életszerű, ha a szabványok alkalmazása kötelező lenne, illetve az üzletvitelhez és az üzemeltetéshez szükséges (pl. az előzőekben felsorolt) egyéb eszközök is ingyenesek lennének, valamint ha a szabványok kidolgozásának teljes körű finanszírozására nemzetközi, európai és nemzeti szinten egyaránt, a kormányok és a gazdaság szereplői által külön-külön, vagy együttesen létrehozott pénzügyi források állnának rendelkezésre.

Petrányi Adrienn
2019. március