Nők a férfiak világában

A nők hozzájárulását a tudomány, a technológia, a matematika fejlődéséhez gyakran figyelmen kívül hagyják, tetteik és eredményeik gyakran kimaradnak a történelemkönyvekből.

Ha az utca emberének felteszik a kérdést, hogy soroljon fel néhány híres tudóst, Thomas Edisont, Graham Bellt, Albert Einsteint vagy Stephen Hawkingot említi elsőként, mely jól példázza, hogy a nemi sztereotípiák nehezen halnak el. A múltban csak néhány nő volt olyan szerencsés, hogy munkájukat életük során elismerjék, sokan csak posztumusz megbecsülést kaptak. Ez azonban az utóbbi években megváltozott, s fény vetül a hölgyek a tudomány és technika területén végzett alapvető munkájára.
Férfi tudósaink és feltalálóink mellett sok olyan nőre is büszke lehet az emberiség, akinek nevét nem emlegetik minden nap, azonban találmányaik nem csak a hétköznapokat könnyítették meg, hanem forradalmasították a számítógépek működését, vagy a mai napig életeket mentenek.

Ada Lovelace

Ada Lovelace, Lord Byron költő és felesége, Annabella Milbanke egyetlen gyermeke, akit anyja nevelt fel, miután Lord Byron csatlakozott a görög szabadságharchoz, ahol elhunyt. Anyja igyekezett megakadályozni, hogy Ada olyan őrült legyen, amilyennek az apját tartotta, ezért már kiskorától kezdve matematikára tanította.
1833-ban mutatták be Charles Babbage angol matematikusnak, korai számítógéptudósnak, aki elsőként állt elő a programozható számítógép ötletével. 1842–1843-ban Ada kilenc hónap alatt lefordította Luigi Menabrea olasz matematikus írását Babbage új gépének, az Analytical Engine-nek a tervéről. Jegyzeteket is fűzött a műhöz, amelyben részletesen leírta, hogyan lehet Bernoulli-számokat számítani a gép segítségével. Történészek szerint ez a világ legelső számítógépes programja.
Ada Lovelace 36 éves korában halt meg rákban, amelyet feltehetőleg súlyosbított a kor szokása szerinti „gyógymód”, az érvágás. Lánya, Lady Anne Blunt szintén híres lett, a Közel-Keleten tett utazásairól, valamint az arab lovak tenyésztésével elért sikerei miatt.

Az „ENIAC lányok”

Az ENIAC (angolul Electronic Numerical Integrator And Computer) 1946. február 14-én készült el, amely hivatalosan az első programozható, elektronikus, digitális számítógép volt. Az építését 1943-ban kezdték a Pennsylvaniai Egyetemen (Philadelphia, USA) John W. Mauchly főtanácsadó és ifj. J. Presper Eckert főmérnök vezetésével. Az ENIAC-nál is jelentős szerep jutott a nőknek. Kay McNulty, Betty Jennings, Betty Snyder, Marlyn Wescoff, Frances Bilas és Ruth Lichterman, a hat matematikus hölgy mind az óriási méretű számítógép programozói voltak. Alan Turing elméletét továbbfejlesztve hozták létre az akkoriban szupergépnek számító ENIAC-ot. Munkájuk során 6 ezer kapcsolót kezeltek, melyhez bonyolult matematikai számítások elvégzésére volt szükségük. Nekik köszönthetjük az első szoftvereket és a számítógéphez készült első programozási útmutatót, amit szintén egy hölgy, Adele Goldstine írt meg. A hölgyek „láthatatlanok” maradtak, életük során nem kapták meg a nekik járó elismerést. A hölgyek feltűntek a projekteket dokumentáló fotókon, de sok éven át azt hitték róluk, hogy a gépek mellett pózoló modellek. Akkoriban a hűtőszekrényeket női modellekkel reklámozták, ezért rajtuk ragadt a „hűtőszekrény-hölgyek” elnevezés.

Betty Holberton az „ENIAC lányokhoz” csatlakozva dolgozta ki a BINAC c-10 instrukcióit, amely a programozási nyelvek elődjének is tekinthető, de legismertebb munkája a ma is használt „nemzetközi billentyűzet” blokk, illetve neki köszönhető állítólag a számítógép bézs színe is.

És itt még nincs vége. Mary Kenneth Keller nővér, aki egyes források szerint az első (mások szerint a második) számítógéptudományokból doktorált hölgy, pályafutása alatt többek között foglalkozott a BASIC nyelv megalkotásával, de ő alapította a Clarke College számítógéprészlegét is, ahol 20 évig tanított és igazgató is volt.

Grace Murray Hopper

Grace Murray Hopper ellentengernagy, az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének tisztje, matematikus, a számítógép-tudomány egyik úttörője. Egyike volt a Mark I. számítógép első programozóinak. Ő írta az első fordítóprogramot, amely valamennyi programozási nyelven írt programot képes a számítógép számára lefordítani. Felvázolta a számítógéptől független programnyelv ötletét, mely a COBOL, az egyik első modern programozási nyelv megalkotásához vezetett, és aminek egyik tervezője is volt. Neki tulajdonítják a „debugging” (számítógépes programok hibakeresése) kifejezés elterjesztését, amely onnan ered, hogy egyszer hibakeresés közben egy molylepkét eltávolított a számítógép belsejéből. Haditengerészeti rangjának és munkásságának köszönhetően gyakran „Csodálatos Grace”-ként („Amazing Grace”) hivatkoznak rá, mely egyben játékos utalás az Amazing Grace kezdetű keresztény himnuszra is. A Haditengerészet egy rombolója, a USS Hopper és a NERSC kutatóközpont (National Energy Research Scientific Computing Center – az USA Nemzeti Energiakutató Tudományos Számítóközpontja) leggyorsabb számítógépe, a Cray XE6 „Hopper” is az ő nevét viseli.

Hedy Lamarr

Édesapja Emil Kiesler bécsi bankár, édesanyja Gertrud Lichtwitz Budapestről elszármazott koncertzongorista. Hedy Lamarr nem járt iskolába, négyéves korától kezdve házitanítók oktatták. Tízéves korára már négy nyelven beszélt, kiválóan zongorázott és táncolt. 16 évesen Max Reinhardt színiiskolájának növendéke lett. Ausztria német megszállásakor Londonba, majd onnan az Amerikai Egyesült Államokba ment. A Metro-Goldwyn-Mayer stúdió alkalmazásában jelentős filmes karriert futott be. Hedy Lamarr középen elválasztott hajviselete stílusirányzatot teremtett, és ő hozta újra divatba a kalapviseletet.

Hedy Lamarr műszaki tehetsége: Lamarr a híradásokból tudta, hogy a szövetségesek igen sok torpedót veszítenek. Egy fegyvergyárossal kötött első házassága idejéből komoly ismeretekkel rendelkezett a fegyverekről, így a torpedókról is. Szomszédjával, George Antheil avantgárd zongorista-zeneszerzővel egy hatékonyabb torpedó rádió-távvezérlésére szolgáló eszközt javasoltak. A torpedók rádióvezérlését már az első világháború végén is használták, de ezeket könnyű volt eltéríteni a frekvencia zavarásával. Ez ellen azt találták ki, hogy a frekvenciát gyorsan váltogassák az adónál és a vevőnél egyidejűleg, lyukszalag segítségével. 88 frekvenciát használtak, és ennyi frekvencia egyidejű zavarásához már túl sok energiára lett volna szükség abban az időben, az egyes frekvenciák pedig kiszámíthatatlanok voltak, mivel azok az egyedi lyukszalagok szerint változtak folyamatosan. Az egyidejű frekvenciaváltást (frequency-hopping) napjainkban a mobiltelefon-rendszereknél, illetve bluetooth-kapcsolatoknál alkalmazzák.

A róla elnevezett Hedy Lamarr díjat a férfiak által uralt híradástechnika területén véghezvitt különleges teljesítményért adományozzák nőknek. Hedy Lamarr sokat idézett aforizmája: „Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj és nézz bután.”

Telkes Mária, a Napkirálynő

Sajnos kevesen ismerik a Magyarországon született és az Amerikai Egyesült Államokban tevékenykedő tudósnőt, a szolártechnika kiváló szakértőjét, számos nemzetközi elismerés és díj birtokosát, akinek a napenergia-hasznosítás terén tett úttörő felfedezéseit napjainkban is alkalmazzák. Személye hazánkban mindmáig szinte ismeretlen, a számára méltán kijáró tudományos elismertség nélkül fedi homály kilétét. Pedig az Amerikában „Sun Queen”-ként emlegetett tudósnő több találmánya is sorozatgyártásban került használatba. Talán a legismertebb szabadalma az első szoláris fűtési rendszerrel működő „napház” volt, de nevéhez fűződik többek között az első napkemence (napenergiával fűtött hússütő-berendezés), valamint az első napenergiával működő, a tengervíz sótalanítására alkalmas szerkezet ötlete is.

Telkes Mária 1900. december 12-én született Budapesten. 1920-ban kezdhette meg tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, ahová 1895 óta iratkozhattak be nők is. Matematika-fizika szakon szerzett diplomát, majd doktori fokozatot fizikai-kémia területen. Nagybátyja hívásának eleget téve Amerikába költözött, és 1925-ben a clevelandi Biofizikai Intézet kutatólaborjában kezdte meg munkásságát. A napenergia-hasznosítás terén a kor legnagyobb problémáját a hőtárolás kérdése jelentette. Erre talált megoldást Telkes Mária a kémiai hőtárolás segítségével. Alapötlete az volt, hogy a napsugarak energiáját egy speciális vegyületben (glaubersó) tárolta el. A hő felhasználásának ezen elvét hőtárolási célokra egyre kiterjedtebben, napjainkban is használják (például kollektoros rendszerek hőtárolására). Egyik legsikeresebb találmánya a második világháború amerikai katonai pilótáinak kifejlesztett napenergiával működő tengervíz-sótalanító berendezése volt. Tervezett ezenkívül egy napenergiával működő hússütőt is, amely Indiában vált elterjedtté, ahol a magas napsütéses órák száma garantálja a megfelelő hússütést.

A The New York Times 1934-ben készített egy összeállítást Amerika akkori 11 legismertebb és legsikeresebb hölgyéről, ahol filmszínészek, sportolók és közéleti szereplők mellett Telkes Mária is szerepelt egyetlen (ráadásul magyar) tudósként.

Marie Van Brittan Brown

Marie Van Brittan Brown, aki nővérként gyakran volt egyedül otthon, olyan ötlettel állt elő, mely biztonságosabbá teheti otthonát. Gondot jelentett, hogy gyakran nem volt jól látható az ajtó előtt álló személy, nem lehetett azonosítani. Az 1960-as években a bűnözési arány megemelkedett, és a rendőrség csak lassan reagált a bejelentésekre, ezért férjével, Alberttel közösen kifejlesztették az első otthoni biztonsági rendszert. Az eszköz meglehetősen bonyolult volt: egy olyan kamerával szerelték fel, amelyet motor hajtott, és fel-le mozgott az ajtónál, hogy kilásson a kukucskálón. Mind a kameránál, mind a monitornál felszereltek mikrofont és hangszórót, lehetővé téve a beszélgetést az ajtó előtt állóval. A hálószobában lévő monitort szintén riasztójelzővel látták el, és az ajtót távolról is ki lehetett nyitni.

További híres női feltalálók és találmányok:

Tabitha Babbitt (1813): körfűrész
Maria Beasely (1882): mentőcsónak
Anna Connelly (1887): az amerikai városok képének meghatározó részét adó külső tűzlépcső
Florence Parpart (1914): elektromos hűtőszekrény
Charlotte Bridgwood (1917): elektromos ablaktörlő
Stephanie Kwolek (1965): sav- és hőálló, ultrakönnyű kevlár
Erna Schneider Hoover (1971): automata telefonközpont

Források:
– IEC e-tech News & views from the IEC (2018/03) Claire Marchand
– Wikipédia

Kosák Gábor 
2018. június