Új szabvány a textíliákban előforduló káros azoszínezékek meghatározására

A 2012. augusztus 1-jén közzétett MSZ EN 14362-1 Textíliák. Az azoszínezékekből származó bizonyos aromás aminok meghatározási módszerei. 1. rész: Bizonyos azoszínezékek használatának kimutatása a szálak extrahálásával és anélkül című szabvány az MSZ EN 14362-1:2006 és az MSZ EN 14362-2:2006 helyett jelent meg. Jelenleg a szabvány angol nyelvű változata mellett már a magyar nyelvű változat is rendelkezésre áll.

A veszélyes azoszínezékek ismertetése
A textiltermékek színezékeinek egy része veszélyes az emberi egészségre, ezeket rizikós vegyületeknek tartják. Sajnálatos, hogy felmérések szerint a káros színezőanyagok gyártóinak egy része az ártalmas anyagok jelenlétéről egyáltalán nem ad tájékoztatást.

A kémiai szerkezet szerinti csoportosítás szerinti legnagyobb és legváltozatosabb színezékcsoportot az ún. azoszínezékek alkotják. Ezek olyan szerves vegyületek, amelyekben egy vagy több azocsoport (-N=N-) található (a régebbi elméletek szerint ez a színességet biztosító kromofor vegyületrész). Például a monoazo-színezékek között savas, bázikus, fémkomplex és diszperziós színezékek, illetve bizonyos pigmentek fordulnak elő. A disz- és poliazo-színezékek között direkt és reaktív színezékek találhatók.

A  vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló  1907/2006/EK rendelet (Registration, Evaluation, Authorisation and Restriction of Chemicals: REACH) többször módosított XVII. melléklete foglalkozik a korlátozás alá eső azoszínezék-bomlástermékekkel (redukcióra képződő aromás aminok), illetve a beazonosítható azoszínezékekkel. Az idesorolt színezékek nem használhatók többek között olyan textiltermékeken, amelyek az emberi bőrrel vagy a szájüreggel közvetlenül és tartós kapcsolatba kerülnek (az izzadmányanyagok, nyál, a bőrfelületen esetlegesen fellelhető bizonyos mikroorganizmusok bomlástermékei reduktív hatásúak). Idesorolandók például a színes cérnák, fonalak, méteráruk, a különböző ruházatok, ágyneműk, törülközők, kalapok, egészségügyi cikkek, pelenkák, hálózsákok, egyebek (így a testtel közvetlenül érintkező húzózárak, bevarrt címkék stb.), textiljátékok, illetve az ilyen borítású játékszerek.

A káros azoszínezékek közé sorolják azokat (a nagyszámúak közül mindössze 22 vegyületcsoportot), amelyekből reduktív közegben (például az izzadt emberi bőrrel érintkezve, a nyállal kapcsolatba kerülve) bekövetkező bomláskor, az azocsoportok hasadásakor meghatározott káros aromás aminok képződnek, amelyek rákkeltők, illetve mérgezőek (egyes esetekben allergiás reakciókat váltanak ki). 2005-től az újrahasznosított textíliákban is csak az 1907/2006/EK REACH rendelet vonatkozó mellékletében megadott feltételekkel lehetnek jelen az azoszínezékek. A veszélyes azoszínezék-bomlástermékek (adott aromás aminok, például benzidin, 4-klór-o-toluidin, 2-naftil-amin, 3,3'-dimetoxi-denzidin, o-dianizidin, 4,4'-metilén-di-o-toluidin, 2,4,5-trimetil-anilin, 4-amino-azobenzol stb.) tilalmi listán vannak. A tiltott aromás aminok olyan táblázatban szerepelnek, amelyben a CAS-szám [a vegyi anyagok (kémiai elemek, vegyületek) azonosítására használt Chemical Abstracts Service regisztrációs szám], az indexszám, az EK-szám szerinti azonosításra is mód van. [Az EK-jegyzék az EU vegyianyag-szabályozása keretén belül az EINECS (European Inventory of Existing Commercial Chemical Substances, a létező kereskedelmi vegyi anyagok európai jegyzéke), az ELINCS (European List of Notified Chemical. Substances, a törzskönyvezett vegyi anyagok európai jegyzéke) és az NLP-lista (No-Longer Polymer, azazmár nem polimer) alapján készült.]

A káros aromás aminok meghatározása
A korszerűsített szabványbizonyos aromás aminok meghatározási módszerének elvével (színezékextrahálás útján vagy közvetlen redukció módszerével), a szükséges vegyszerekkel és berendezésekkel, a próbadarabok mintavételével, illetve a meghatározásra történő előkészítésével foglalkozik. Másrészt a vizsgálandó textília nyersanyag-összetétele (a szálkeverékekre kiterjesztve) és a színes hatás kialakítási módja (egyszínű, mechanikai vagy kémiai módszerrel mintázott) szerinti kategorizálás is megtalálható a szabványban. Részletesen ismerteti továbbá a vizsgálati eljárásokat a kizárólag diszperziós, valamint a diszperziós és/vagy más egyéb színezékekkel színezett textíliákra kiterjesztve. A reduktív bomlás körülményei, az aminok elválasztása és bepárlása, a minőségi kimutatás és a mennyiségi meghatározás, illetve a kalibrálási mód egyaránt szerepel a szabványban. Emellett az értékelésre (az aminok mértékének kiszámítására), a módszer megbízhatóságára vonatkozó tudnivalók is nyomon követhetők.

A kromatográfiás és egyéb analízisek, valamint készülékek választási lehetőségeit szintén megadja a szabvány:

  • vékonyréteg-kromatográfia,
  • nagy teljesítményű folyadékkromatográfia,
  • gázkromatográfia.

A kromatográfiás elválasztási módszerek egymáshoz nagyon hasonló viselkedésű anyagok mennyiségi elválasztására alkalmasak. Ezek lényege egy, az ún. mozgó fázisban (eluensben) oldott keveréknek egy álló (statikus) fázison történő átvezetése, amelynek során a vizsgálandó anyag elválik a rendszerben előforduló többi molekulától. Például a gázkromatográfiás vizsgálatkor gázneművé alakított mintából – a semleges vivőgázzal továbbított – részecskék a készülék akadálycsövében (kolonna) lelassulnak, majd különböző sorrendben érkeznek meg a detektorra (ez teszi lehetővé a kimutatást, a mérést). A készülék által rajzolt görbe (kromatogram) adott időben megjelenő csúcsai (és az alatti területei) adnak tájékoztatást a veszélyes vegyületről (és annak koncentrációjáról).

Egy másik elemzés a kapillárelektroforézis, amikor az elektroforézis során a különböző részecskék elválasztását a töltött részecskék elektromos erőtér hatására bekövetkező vándorlásával végzik.

A szabvány egyik melléklete külön kitér arra, hogy a színes textíliában igen kis mennyiségben jelen levő aminszármazékok hamis eredményeket okozhatnak. Ezért az 1907/2006/EK REACH rendelet XVII. melléklete 30 mg/kg (30 mg amin 1 kg légszáraz textilanyagban) határértéket határoz meg, tehát az efeletti előfordulás káros.
A szabvány magyar nyelvű kiadása a lakosság egészségvédelmét szolgálja, hiszen textíliával a nap 24 órájában mindenki kapcsolatban van, ezért fontos felhívni a figyelmet a potenciális veszélyekre, ami által a káros hatások elkerülhetők.

Kutasi Csaba
textilipari igazságügyi szakértő